A fonduet a svájci pásztorok tudhatják sajátjuknak. Eredetileg a kemény összeaszalódott kecskesajtokat szelték kis darabkákra, és olvasztották ehetőre, egy kis fokhagymával, fűszerekkel és fehérborral. Majd kenyér féleségekkel mártogatták.
Állítólag náluk olyan a fondüzés mint nálunk magyaroknál az egy tálból cseresznyézés.
Hogy kezdetben mennyire számított ez társasági eseménynek azt nem tudom, de látom magam elött szegény kis suttyó pásztorkámat amikor a több hetes kecske társaság után beesett a viskójába egy másik pásztor. Szegényke lányos zavarában azt sem tudta mivel kínálja meg vendégét, majd előkapart egy kis sajtot, ami inkább vendég üldözésre mintsem marasztalásra volt jó.
És kipattant az isteni szikra: olvasszuk meg!
Hát akkor olvasszuk!
Mint már kiderült rólam nem igazán követem az eredeti recepteket így nem meglepő, hogy ez sem eredeti, de finom!
Fogtam 2 db tömlős sajtot és benyomtam egy fém tálba, reszeltem rá sajtot (ez bármilyen lehet) bor helyett tejel hígítottam gondolván a kiskorúakra is mivel itt nem párolog el az alkohol.
A fűszerezésnél előnyt élvez a fent említett fokhagyma és a bors.
Mivel nincs puccos fondue készletem, így vízgőz fölött olvasztottam, majd a mártogatás idejére is alatta hagytam a vizet, hogy ne hűljön ki olyan hamar.
A mártogatandóknál sem követtem a hagyományokat. Zöldségeket: uborkát, póréhagymát, répát, paprikát vágtam falatkákra, (
fondue light) persze gondoltam a vércsékre is főleg azért mert nem akartam egy óra múlva szendvicseket csinálni.
A kenyér pedig tényleg csak azért került oda, hogy átélhessem a pásztorom kínját :)
