Töltött káposzta. Krumplis pogácsa.

Méghozzá töltött káposztát kicsit másképp. Ez az az étel amit gyakran készítek, mert az egész család szereti. Ritka az ilyen kaja. Azért írtam, hogy kicsit másképp, mert én kelkáposzta levélbe töltöm a darálthúst, és nem rántom be mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva.



Ez a mai káposzta abban is más, hogy kipróbáltam, hogy milyen benne a töltött paprika.



Finom lett, bár első kóstolásra várja az ember a paradicsom mártás édes ízét.


Jól néztek ki a színes paprikák a zöld tekercsekkel a füstölt sonkával megbolondított káposzta ágyon. Aztán persze veszítettek a színükből de az ízük fini lett. Mi tejföllel szeretjük.

Sütöttem mellé egy kis krumplis pogit, amit hagyományosan élesztő nélkül készítek.
Félidőben forduló a hasukra, és már kész is van!

A kedvencek

Az emberek ragaszkodnak a dolgokhoz, mert jó, mert szép, vagy mert csak megszokták. Nekünk kedvenc növényeink vannak. Mindegyik valamiért a szívünk csücske.

Itt van például a citromfánk. Van egy nagy ami olyan 5-6 éves, de még soha nem termet. Viszont szép dús fa, igaz nem volt mindig ilyen, tavaly télen ö is eljátszotta a lomb hullatást, de sikerült helyrehozni, és most szép. A másik fa kis picurka 3 éves, de három gyönyörű szép diónyi citrommal büszkélkedik.


A másik kedvenc egy kis rekord tartó, ugyanis ez a paprika (ami köztudottan egynyári) már elmúlt 3 éves. Bezony...... Szépnek nem igazán szép, én csak Zombi paprikának hívom, de él és terem. Finom kis csípős paprikákkal látja el a konyhánkat.


A harmadik kis növényke semmi különleges tulajdonsággal nincs megáldva, csak szép. Ö a mi kis fürtös bébi paradicsomunk.

Gulyásleves. Palacsinta.

Még mindig hideg van, és lassan elfogadom, hogy igen visszafordíthatatlanul itt van az ősz, itt van újra. Bár most hogy így eszembe jutott a vers, már nem is bánom annyira. Amúgy nincs bajom az ősszel, mindennek megvan a maga szépsége, csak olyan hirtelen jött.
Egy kis nyár idézés? Bár ezt akár kellemes őszi bográcsozás alkalmával is el tudom képzelni, és remélem még lesz is rá alkalom idén.
Szóval gulyásleves, palacsintával.




Alakul ugye? Bár bevallom őszintén itt ezen a ponton még nem gulyás levesnek készült.



Aztán beláttam, hogy igen ez a húsi gulyásnak született. Nem szabad a hosszú évek hizlalását, a hentes munkáját a termőföld adta édes sárgarépa, zamatos burgonya, és a nap érlelte pirospaprika jövőjét holmi raguval megbecsteleníteni.




A palacsinta pedig az éhes szájak és a korgó pocikák csitítására hivatott megsülni. Amúgy meg egyszerű gyors, és finom. Az én kedvencem (biztos furán hangzik) a tejfölös kakaós.

Maffin

Hideg van!
S ha hideg van, kell valami meleg és finom és édes. Hát süssünk! De mit?












Maffint!

Régen sütöttem maffint, és a szilva aszalást is most csináltuk először, de finom lett. A sütőtök, és a gesztenye viszont már ismeri a járást a sütőnkbe.

Na és milyen legyen a maffin? vagy inkább az a kérdés mi van itthon.
Csoki . A csoki finom de nagyon télies és ennyire még ne temessük a nyarat.
Málna, és eper igaz fagyasztott, de szeptemberben ez van!
Arányok fejből, vagy sikerül vagy nem. Egy kis sütőpor biztos ami biztos......
Végül is cakli puder a terv kiötlésétől és az utolsó morzsika eltűnéséig nem telt el több mint 3-4 óra. Akkor szerintem elkönyvelhetjük a jól sikerült oszlopba. Amúgy komolyan finom lett!

Szüret

Gyönyörűek ezek a zamatos, illatos, édes és lédús fürtök.

Azt szeretem igazán amikor a sorok közt sétálva csipkedhetek egy-egy szemet. Néha kapok is érte, mert "inkább vegyél le egy fürtöt, de ne csipked össze". De én így szeretem. Akkor inkább nem kell!!!

Tehát most ki élvezhettem a szokásaimat bőven.

Finom, nagyon finom volt, és a must is. Még mindig van itthon, bár már megkezdte az útját a borosodás felé, na azt viszont már nem annyira szeretem.
De lesz még szüret idén s must is.

Tudod:

-Pifta igyá muftot!

-Nem ifok mert be ...

A kezdet.

Idetévedtem, létrehoztam. Nem ígérek semmit, majd lesz valahogy.
Még az is lehet, hogy ez valami hosszútávú dolog kezdete!?