2008. 09. 17.

Gulyásleves. Palacsinta.

Még mindig hideg van, és lassan elfogadom, hogy igen visszafordíthatatlanul itt van az ősz, itt van újra. Bár most hogy így eszembe jutott a vers, már nem is bánom annyira. Amúgy nincs bajom az ősszel, mindennek megvan a maga szépsége, csak olyan hirtelen jött.
Egy kis nyár idézés? Bár ezt akár kellemes őszi bográcsozás alkalmával is el tudom képzelni, és remélem még lesz is rá alkalom idén.
Szóval gulyásleves, palacsintával.




Alakul ugye? Bár bevallom őszintén itt ezen a ponton még nem gulyás levesnek készült.



Aztán beláttam, hogy igen ez a húsi gulyásnak született. Nem szabad a hosszú évek hizlalását, a hentes munkáját a termőföld adta édes sárgarépa, zamatos burgonya, és a nap érlelte pirospaprika jövőjét holmi raguval megbecsteleníteni.




A palacsinta pedig az éhes szájak és a korgó pocikák csitítására hivatott megsülni. Amúgy meg egyszerű gyors, és finom. Az én kedvencem (biztos furán hangzik) a tejfölös kakaós.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése